Ratkó Ilona
Édesapám, amikor visszatért, nem ismert meg sem engem, aki még kétévesen is kisbabaként feküdtem, sem édesanyámat, aki ősz anyókává vált.
A protréfotókat Ritter Doron készítette.
Ratkó Ilona
(1943)
Édesanyjával és testvérével egy Vöröskeresztes gyermekotthonban szabadult föl, teljesen legyengülve.
A munkaszolgálatból visszatérő édesapja először nem ismerte fel őket.
A négytagú Kornfeld család - Ilona szülei, öt és fél éves bátyja és ő, az egyéves csecsemő - Budapesten, a Csáky u. 40-ben laktak, amely 1944 júniusában csillagos ház lett. Több ismerős költözött be hozzájuk. Az édesapát, aki a Philips rádiógyárának főkonstruktőreként dolgozott, júniusban hívták be munkaszolgálatra. Előbb a Kárpátokban építettek síneket, aztán Tatabánya környékén dolgoztak.
A csillagos ház udvarán egyszer gyülekezniük kellett a 40-60 év közötti nőknek. Ilona édesanyja 41 éves volt. Akkoriban hoztak egy rendeletet, hogy egy év alatti csecsemők anyját nem lehet elvinni. Ilona édesanyja elégette Ilona születési anyakömyvi kivonatát, így a maga és a gyermek születési ideje sem volt megállapítható. A rendőr szerencsére elnéző volt.
Az édesanya a csillagos háznál biztonságosabbnak gondolta a védett házat, ezért szerzett egy svájci menlevelet, amivel előbb a Csanády utca 18-ba, aztán a Pozsonyi út 11-be mentek. Amikor viszont meglátta, hogy csoportosan viszik ki a védett házakból a zsidókat és lövik őket a Dunába, más megoldást keresett.
Elterjedt, hogy a Vöröskeresztnél lehet menekültigazolványt kérni bemondásos alapon. Kádár Istvánné váci lakosnak mondva magát szerzett egy igazolást, amelybe belevették a két gyereket, Mihályt és Ilonát is.
Ezzel a papírral elmentek Zuglóba, a Vöröskereszt egyik csecsemő- és anyaotthonába, a Kövér Lajos u. 2/d. ház nagy szuterénjébe. A cionista fiatalok látták el az anyákat és gyermekeiket ennivalóval, bár csak lisztet és grízt tudtak szerezni. Sajnos az otthonban vérhasjárvány tört ki, amit mindenki elkapott, de a legtöbben, így Ilonáék is túlélték, bár Ilona nagyon legyengült.
Zuglót az oroszok már 1945. január 11-én fölszabadították, de az édesanya még tartott attól, hogy hullámzik a front és visszakerülhetnek a nyilasok, ezért a gyermekotthon nagy részével együtt ő is kiköltözött gyermekeivel együtt Rákosszentmihályra.
Az édesapa Kápolnásnyék környékén szabadult föl és Kecskemét érintésével jutott vissza Pestre. Szerencséjére Kecskeméten összetalálkozott két nagynénivel, akiktől megtudta, hogy felesége és gyermekei életben vannak. Sietett Rákosszentmihályra, ahol egy ősz anyókát látott a kertben teregetni, mellette kiságyban egy csecsemőt aludni. Bement megkérdezni, hol van a családja, mire közölték vele, hogy a kertben. Nem ismerte meg a 42 évesen teljesen megőszült, anyókának kinéző feleségét, sem a csak fekvő, beesett arcú kislányát, aki kétévesen lábra sem tudott állni. Ilonának újra meg kellett tanulnia járni és beszélni a háború után.