Ländler Rózsa
A nővéremmel és a bátyámmal árván maradtunk. Engem végül a nővérem és a férje neveltek föl.
Ländler Rózsa (1941)
Nővérével és bátyjával egyedül maradt, a budapesti gettóban érte őket a felszabadulás.
Édesapját munkaszolgálatosként agyonlőtték, édesanyját a csillagos házból hurcolták el, deportálták, Bergen-Belsenben vesztette életét.
Rózsa 1941-ben született Budapesten. Harmadik gyerek volt a családban a nővére, Margit és a bátyja, Gyula után. Édesapjára nemigen emlékszik, mivel munkaszolgálatra hívták be, s utána semmilyen hírt nem kaptak felőle.
Az akkor 3, 9 és 14 éves gyerekeknek 1944 nyarán édesanyjukkal egy angyalföldi csillagos házba kellett költözniük Tar utcai lakásukból. Október 23-án csendőrök vitték el a felnőtteket a csillagos házból, köztük Rózsa anyukáját is. A gyerekek akkor látták utoljára az édesanyjukat.
Rózsára, Margitra és Gyulára édesanyjuk bátyának a felesége vigyázott, aki egyedül maradt, mert a férjét szintén munkaszolgálatra vitték. Együtt kerültek be a budapesti gettóba, és ott is szabadultak föl 1945. január 18-án.
A felszabadulás után a három árvát az addig bujkáló rokonok magukhoz vették.
Sajnos nem kerülhettek ugyanahhoz a családhoz, hanem szétosztották őket, mert egyik helyen sem tudták volna eltartani és fölnevelni mindhármukat.
Amikor Rózsa nővére, Margit férjhez ment, azt kérte a férjétől, hogy vegyék magukhoz a kishúgát. Így Rózsa náluk nevelkedett, és azt szokta mondani, hogy „a nővérem az édesanyám.”
A szülők sorsáról jóval később szereztek tudomást. Az édesapáról annyi jutott el a családhoz, hogy Kőszegen agyonlőtték és tömegsírba dobták. Édesanyjukról pedig csak hosszas kutatás után, 2021-ben derítették ki, hogy Dachauba deportálták, majd gyalogmenetben továbbhajtották Bergen-Belsenbe, ahol az érkezését követően nem sokkal az életét vesztette.
